Végre megpillantom a táblát,
Itt a Pusztafeszt:
Rögös úton haladok
Félve, vajh hogyan néznek ki
Szegény éhező gyerekek.

Egy őz suhan át az úton előttem.
S rögtön meg is érkezem.
Pár öreg házat és sátrat
Őriz egy csodaszép templom
Megállok

Szép daliás ifjak és leányok fogadnak
Vidáman illően a barackot örömmel viszik.
Ám arcuk lángra gyúl,
Midőn az éhezés felől kérdezek.

Nem tudják ez honnan ered.
Nem az ételből van kevés,
Hanem a szorgos kezekből,
Azokat várják
Nagy szeretettel az építőtáborban.

Hol munka mellet mindig,
Van szórakozás is bőven.
Családias hangulatban
Tanulják az önfenntartást,
Összetartozást is egyben.

Jó érzés látni,
Hogy van kire számítani
Majd éltes koromban

Kiknek számít a haza,
Kiknek fontos
Magyarország!

Az Isten áldjon és éltessen sokáig titeket,
Pusztafesztes segítőket!

Dabas, 2009.07.18.
Lakos Ildikó

Nagyon köszönjük Lakos Ildikó sorait! Isten áldjon!